Long hard road out of Helsinki

    Most, hogy már egy hónapja itthon vagyok, ideje megírni az utolsó bejegyzést. Úgy volt ugyan, hogy még kettő lesz, de máshogy alakult, szóval végül nem lett.

   Nagyon jól telt az utolsó hét Petivel. Tartottunk a csoporttal egy kis búcsúbulit 13-án, és 16-án, egy nappal azelőtt, hogy hazajöttem még együtt is ebédeltünk utoljára. Szombaton tettem egy utolsó tiszteletkört a Bäkkäriben és a Perkelében is, szóval igyekeztünk minden fontosat még besűríteni a végére és szerintem sikerült is.

   Kedden aztán összepakoltunk és kitakarítottunk a szobámban aztán pedig kiszenvedtünk mindent a reptérre. A bőröndöm addigra teljesen megadta magát és minden lehetséges helyen eltört, még jó, hogy Peti is velem volt, különben nem tudom, hogy jutottam volna ki. A reptéren kiderült, hogy hiába volt összesen 60 kg a keretünk, az egyik bőrönd, ami max 20 kg lehetett volna, 26 volt (ez annak is köszönhető, hogy csomó ajándékot is vásároltunk). Ezt azért sejtettük előre, ezért is indultunk el jó korán, szóval volt még bőven időnk átrendezni a dolgokat. A gép teljesen tele volt, és nagyon unalmas volt az út, de az kicsit javított a dolgon, hogy árultak a gépen olyan nagy csomag Daim csokit, amit még Stockholmba menet a kompon is vettem, de azóta nem találtam, így azt is tudtam hozni.

   Hajnali 1 körül értünk Szegedre és kiderült, hogy a macskám nem felejtett el. :) Az egyetlen dolog, ami furcsa volt még pár napig, hogy mindenki magyarul beszél, de aztán hamar megszoktam újra mindent, végül is nem voltam oda olyan sokáig... persze azért gyakran előtör belőlem pár nosztalgikus sóhaj, hogy "bezzeg ilyen a finneknél nem történhetne meg...". :D

   A Karácsony és a Szilveszter szuperül sikerült, jó volt mindenkit újra látni. Most éppen a vizsgaidőszakot tapossuk, én már látom a végét, még két vizsgám van hátra és elvileg 23-án végzek. Szóval minden teljesen normálisan megy. :)

   

 Ez még Helsinki:

 Ez már itthon:

 Saara chillis bownie receptje kipróbálva :)

 Márványsajtos pisztráng

   Egy pár szót még az Erasmusszal kapcsolatban. Azt hiszem általában ez úgy szokott lenni, hogy valaki azt gondolja, jó ötlet ez az Erasmus, miért ne, jól mutat az önéletrajzban is, meg biztos jó buli, vágjunk bele, utána megnézni az opciókat rábök háromra és ahová sikerül, oda megy. Ez így rendben van, de azért a többség tudja, hogy ez nálam fordítva történt. Kb 9 éve kitaláltam, hogy én Finnországba akarok menni, ez az elhatározás közben egyre inkább megérett és kerestem a lehetőségeket, hogy hogyan juthatok el oda, így jött a képbe az Erasmus, másképp valószínűleg nem mentem volna, nem is jelöltem meg semmi mást a jelentkezésnél, csak Helsinkit. Tehát nyilván nekem nem maga az "Erasmus-élmény" volt elsősorban a lényeg, hanem Finnország, amihez ez tűnt a legkézenfekvőbb eszköznek. Szóval Finnországot meg is kaptam és szerencsére a dolog Erasmus oldala is jól sült el, nagyon sok új arccal ismerkedtem meg, jó csoportunk volt és nagyon jó tutorunk és úgy gondolom, hogy született pár értékes barátság is és ez az egyik, aminek a legjobban örülök. Nem utolsó sorban persze a "Must do in Finland" listám nagy részét is kipipágattam. :) 

   Ezek mellett azért fontos azt is kiemelni - főleg annak, aki Erasmuson gondolkodik, - hogy nagyon nagyon sok szívás van az egésszel. Biztatóan indul és kívülről úgy tűnik, hogy egy fél éves semmittevés az egész, de ha valaki közben neadjisten szeretné komolyan venni a tanulmányait is, és esetleg nem szeretne csúszni (hú, vannak ilyen emberek? azta.) akkor elég sok akadályba ütközik. Gondolom ez egyetemenként változik, de a saját tapasztalatom az, hogy az egész procedúra baromira átláthatatlan, már az elején indokolatlan mennyiségű papírmunkával jár és nem túl egyértelmű a tájékoztatás, és annyi értelmetlen dolgot kell csinálni, hogy arra nincsen szó, sem több szóból álló kifejezés. Állítólag olajozottan megy minden, ezt nehogy elhiggyétek, nem megy, és a legnagyobb szívás a kinti órák "összefésülése" az itthoniakkal. Ez ugyanis lehetetlen, de ez nem érdekel senkit. A finnekre nem lehet panasz, ők szépen, időben megcsinálnak mindent, még akkor is, ha sokszor nem értik, bizonyos dolgokra miért van szükség... de ezt én sem. Nem szuperhirók vagy ilyesmi, nagyon egyszerűen csak hozzáállásban mások. Ők inkább problémamegoldók, akármit is kellett intéznem, amire itthon már azt mondták volna, hogy felejtsem el, találtak rá megoldást. Minden problémára ajánlanak valami alternatívát és biztosítanak róla, hogyha úgy sem jó, akkor se aggódjak, megoldják máshogy (és ez általában minden területen jellemző). Ezzel szemben nálunk, én úgy tapasztaltam, hogy többnyire az a válasz, hogy basszam meg, az én bajom, ez van, oldjam meg magamnak, ahogy tudom, csak őket lehetőleg hagyjam már békén. Ha ezeken átverekszi magát az ember, akkor a következő nagy szívás a visszaérkezés, akkor ugyanis az egész elölről kezdődik. Szóval a kedves Erasmust fontolgatóknak azt tanácsolom, hogy jól gondolják át, de szerintem vágjanak csak bele, mert összességében megéri az élmény, persze nem árt egy kis nyugtató hozzá. :)

   Helsinki amúgy jó hely, könnyen kiismerhető, jó a tömegközlekedés, könnyű és gyors az ügyintézés mindenhol, nincsenek rohadt idegesítő nyomulós, tukmálós eladók, nem túl nagy, nem túl kicsi. Nem túl fővárosias, de azért hordozza egy főváros minden jó tulajdonságát. Diáknak lenni jó, mert sokszor pofátlanul jó kedvezményeket adnak (lásd: UniCafé, UniSport). Nagyon szép, rengeteg kis sziget van, gyönyörű a tengerpart, sok park és múzeum és kocsma és minden van. :D

Drága. Átlag magyar pénztárcához mérten valóban drága, nekem is sokkoló volt elsőre, pedig készültem rá. Cserébe mondjuk minőséget kapsz (többnyire). Megnyugtatásképpen azért: viszonylag könnyen meg lehet szokni és relatíve kevés pénzből is ki lehet jönni. Ezért a hozzám hasonlóan csóró pályázóknak is azt tudom mondani, hogy ez ne ijessze el őket, nem lehetetlen. Én nagyjából havi 620 €-ból kijöttem úgy, hogy ebből 390 € volt csak a szobám ára és jártam kocsmába, koncertekre, edzeni is. Szállás szempontjából: amit a HOAS biztosít, az a legolcsóbb. Az enyémnél van olcsóbb szállás is, de ott egy garzonban kell lakni valakivel, ami akár lehet nagyon jó is, de elég kellemetlen is, ha egy idegennel kerülsz össze, akivel nem vagytok egy hullámhosszon. Pároknak, barátoknak viszont ideális és 100 €-val olcsóbb. 500 € körül pedig saját garzont is kaphatsz. A kiadásokból havi 475 €-t lefedett az Erasmus ösztöndíj. Emellett volt valamennyi pénzem, amit még korábban összegyűjtögettem direkt erre a célra, ebből futotta még kirándulásokra is, például Lappföldre. Nem mondom, hogy kényelmesen, de meg lehet oldani ennyiből is akár. :)

   Azt hiszem nem maradt más mondanivalóm, remélem egy kicsit tudtam segíteni azoknak, akiknek megfordult a fejükben Helsinki vagy az Erasmus egyáltalán. Én nagyon örülök, hogy összejött ez az egész. Sokat vártam rá és végül sikerült, és szuper volt, köszönöm mindenkinek, aki ehhez hozzátett és köszi, hogy olvastatok!

   A következő cél a finn tudásom fejlesztése, szerencsére elég sokat fejlődött kint, de nem hagyom abba itthon sem és remélem hamarosan visszamehetek. Ha sikerül, már tavasszal is egy kis időre, utána pedig talán kicsit több időre is egyszer.

Nähdään!