... én meg Helsinkiben vagyok.
Most írok csak, mert a héten bár történt pár érdekes dolog, a nagy része elég eseménytelen volt. Ezeket le is tudnám az elején annyival, hogy edzés, finn óra és tanulás a 23-i neuropszichológia vizsgámra és vettem egy csizmát is.
Egyébként szombat este végül a Bar Bäkkäribe és a Perkelébe mentünk, mindkettő legendás (legalábbis nálam az) hely. A honlap alapján nem nehéz kitalálni, hogy metál kocsmák, szóval végre otthon éreztem magam, és jó zenék mentek mindkét helyen, bár a Bäkkäriben a beszélgetéshez túl hangosan. Emellett pedig megtapasztalhattuk a finn srácok bátortalan/túl sokat beszélős nyomulását és szomorú lekoptatását. És 5 € a sör, persze a 0,33-as. :)
Az unalmas hét után jött a péntek. Este átjött hozzánk Réka, hogy megtervezzük az utat Stockholmba, ami nagyon jónak tűnt, mert baromi olcsó és jó időpontot is találtunk. Hamar kiderült, hogy az egyetlen probléma - és ezt nem tudja megmagyarázni nekem senki, hogy miért - 21 év alattiak nem mehetnek erre az útra a Viking Line-nál. Nekem addig még van öt hónapom, hurrá. Azért még próbálkozom, de nem tudom, sikerül-e kijátszani a dolgot. :(
Ennek örömére gyorsan ki is bontottuk a Tallinnból hozott vodkát, utána bementünk a városba, ahol találkoztunk Annával is ismét elmentünk a Perkelébe. Megnéztük még a szemközti Irish pubot is, ami nekem nem jött be különösebben. A bonyolultabb rész onnantól jött, hogy kettéváltunk, Krisztiék táncolni mentek, mi Annával vissza az eredeti helyre. Ekkor jöttem rá, hogy az összes nálam lévő mobil lemerült, tehát nehéz lesz újra megtalálni egymást. Ezután némi variálás és egy 10 perces felesleges kitérő következett az Amarilloba (tudjátok, itt már voltunk egyszer, és már akkor is Back Street Boys ment), majd a Bäkkäribe is, ami addigra bezárt. Ennek örömére visszamentünk a Perkelébe, ekkor már fél négy volt. :D Odajött hozzánk két random srác, és szerencsére hamarosan megtaláltuk a többieket is. Ez a két idegen kedvesen meginvitált minket az egyikükhöz, mivel a Perkele is bezárt négykor. Normálisnak látszottak, de valahogy mégsem tűnt jó ötletnek a dolog, gyorsan meg is kérdeztük, hogy ugye nem akarnak megölni és feldarabolni minket? Miután biztosítottak róla, hogy de, rábólintottunk.
A beígért pár száz méter azért elég sok száz méter volt, de végül megérkeztünk a nemrégbeköltözött Kari legénylakásába, ahol szétdobált műanyag állatok és egy felfújható kaktusz fogadott miket a káosz közepén. A hirtelen támadt rendrakási próbálkozása után inkább gyorsan el is fogyasztottuk az alkoholkészletét és mivel kiderült, hogy a Microsoftnál dolgozik, kifaggattam, hogy mi lesz most a Nokia sorsa és találtunk Play Doh-t is nála, szóval mindenképpen megérte. Reggel 7 körül, mikor már kezdett néhányszor lebukni a házigazdánk feje, elindultunk haza. Fél 8-ra már itthon is voltam, gyorsan írtam Petinek, hogyha felkel, hívjon fel, és beszéljünk. Arra mondjuk nem számítottam, hogy ez kilenckor lesz. :D
A beígért pár száz méter azért elég sok száz méter volt, de végül megérkeztünk a nemrégbeköltözött Kari legénylakásába, ahol szétdobált műanyag állatok és egy felfújható kaktusz fogadott miket a káosz közepén. A hirtelen támadt rendrakási próbálkozása után inkább gyorsan el is fogyasztottuk az alkoholkészletét és mivel kiderült, hogy a Microsoftnál dolgozik, kifaggattam, hogy mi lesz most a Nokia sorsa és találtunk Play Doh-t is nála, szóval mindenképpen megérte. Reggel 7 körül, mikor már kezdett néhányszor lebukni a házigazdánk feje, elindultunk haza. Fél 8-ra már itthon is voltam, gyorsan írtam Petinek, hogyha felkel, hívjon fel, és beszéljünk. Arra mondjuk nem számítottam, hogy ez kilenckor lesz. :D
Ezekután a nap eléggé haszontalanul telt, az eredeti terv szerint este mentünk volna még valahová, de ez érdeklődés hiányában elmaradt.
Ma viszont Annával és Mireiával elmentünk a Kaisaniemi Botanikus Kertbe, nagyon tetszett és jó idő is volt (a szegedi szebb). Teljesen véletlenül észrevettem reggel, hogy ma egész nap ingyenes volt a belépés az Ateneumba, ami egy nagyon szép múzeum és nagyon meg akartam már nézni, így oda is elmentünk a botanikus kert után. (Nagyjából a szegedi Móra Ferenc Múzeummal tudnám párhuzamba állítani.) Így aztán nagyon jó napunk volt! :)
Néhány képet csináltam, de csak a telefonommal, mert elfelejtettem fényképezőgépet vinni.
Extra:
1) A celebrity álom rovatot kiegészíteném azzal, hogy álmodtam a héten Ville Valoval és Woody Harrelsonnal (Haymitch Abernathy szerepében). :D
2) Elkezdtem nézni egy finn filmet, finnül, angol felirattal. A címe Mother of mine. Eddig tetszik, de még nem néztem végig. Onnan lehet tudni biztosan, hogy finn film, hogy az eső 5 percben már bőgsz. :D
Mai zenétek pedig:
Mert bizony The 69 Eyes koncertre megyünk november 2-án! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése