2016. augusztus 7., vasárnap

Nähdään Vaasa! Moi Helsinki!

    Hát ennyi volt Vaasa és a nyári kurzus, szerda óta már Helsinkiben vagyok. Mindig korábbra tervezem ezeknek a bejegyzéseknek a megírását, de még sosem jött össze. Az utolsó napok Vaasaban elég eseménydúsak voltak, bár a szombati napot szinte mindenki ágyban töltötte, érthető módon. Mivel hétfőre kellett felkészülnünk az előadásokkal, a hétvégéből pedig egy nap mínusszal indultunk, így vasárnapra maradt minden meló, de azért egy dolgot, ami még hátra volt a helyi nevezetességekből ( :) ) nem hagyhattunk ki a programból.
    Vasárnap így korán összeszedtük magunkat, szereztünk biciklit és eltekertünk megnézni Régi Vaasat (Vanha Vaasa), a várostól délkeletre. A biciklibérlés nagyon megérte, 3€-t fizettünk 4 óráért (egy teljes nap 5€, szóval simán jó) a központban lévő Turist Info irodában. Kb 7 km az út a központtól. Vaasa városát 1606-ban alapították, és maga a város a mostani Régi Vaasa területén fekvő Szent Mária templom körül kezdett kiépülni. Ez a terület kb 1000 évvel ezelőtt emelkedett ki a tengerből. 1852-ben egy hatalmas tűzben leégett az egész város a fenébe, ugyanis - ha a finn wikipédiát jól értelmezem - egy részeg kereskedő, Mårten Pehrinpoika Ohlsin részegen felgyújtotta. Kb minden leégett, kivéve a bíróság épülete és az egyetlen kőház nem, ami egy gazdag valakié volt. Ez a ház jelenleg a Vanha Vaasa Múzeum. A tűz után úgy döntöttek, hogy 6 km-rel a tengerpart felé költöztetik a várost, ez lett a mostani Vaasa. A Régi Vaasa területén jelenleg is laknak emberek, egy kis külvárosi rész lett belőle, elég nyugis.
    Nem túl nagy terület az egész, viszonylag gyorsan bejárható, van néhány érdekesség, romok és templomok meg ilyesmi. Ezekről most nem írok bővebben, de ITT találtok részletesebb leírást (angolul, finnül, svédül) mindenről, ha esetleg érdekel valakit. 
















    Vasárnap délután aztán megcsináltam az előadásomat, hétfőn pedig előadtuk mindannyian. Jól sikerült és nem is volt olyan para. Így utólag. Zenei fesztiválokról írtam és adtam elő, és ebből itt van választék bőven, stílusban, helyszínekben, mindenben. Szívesen promóznám is ezeket, de túl sokáig tartana mindenről írni, de egy-egy videó erejéig legyen itt azért két nagyon különböző fesztivál, ahová szívesen elmennék:

Tuska Opean Air, Helsinki
Savonlinnan Oopperajuhlat, Savonlinna
(Ez egy várban van, igen.)


    Hétfő este még tartottunk egy búcsúbuli féleséget, másnap pedig mindenki személyes értékelés kapott a saját tanárától a kurzus egészéről és az előadásról, megkaptuk a kijavított beadandókat és tanácsokat is mellé. Délután pedig bizonyítványosztás, a kurzus lezárása... és takarítás volt a program. Pár kép az egyetemről és a csoportról:






    Összességében: baromi jó volt és szerintem hasznos is, tanultam egy csomó új dolgot, és stabilabban tudok sok mindent, mint korábban. 98%-ban finnül zajlott az oktatás, szóval a beszéd megértésem szerintem sokkal jobb lett (de ez még nem a "beszélt nyelv", az egy... whole new level :D ). Írtam egy 6 oldalas cuccot és elő is adtam finnül. Sok praktikus dolgot is tanultunk, mint levélírás vagy állásra jelentkezés. Pár nyelvtani dolgot is felszedtem, amit eddig nem tudtam, de nagyon gyakran használatos.
De az egészhez hozzá kell tenni, hogy szerintem nagyon jó és lelkiismeretes tanárhoz kerültem, és bár mindenkinek volt mindenkivel órája, azért ez számít. Itt azt mondanám, hogy 4-ből 3 tanár volt igazán jó, és sosem lehet tudni, kihez kerül az ember. Amiben kicsit lehetett volna jobb az egész: ha kicsit még nagyobb hangsúlyt fektetünk a spontán beszédre és ha hosszabb lett volna a kurzus. Nem csak azért mert nagyon jól éreztem magam, sok új embert ismertem meg és még jól ellettem volna pár hétig, hanem azért is, mert tényleg sokat lehet fejlődni ennyi nyelvórával és az egyes témákra is több időt lehetne szánni.
Szóval ha lehet, jövőre is jelentkezni fogok, remélhetőleg már a következő szintre. :)

    Szerdán végigbuszoztuk az egész hajnalt-reggelt-délelőttöt Helsinkibe, azóta próbálok visszarázódni a pszichológia és kognitív idegtudomány rejtelmeibe, mert csütörtökön kezdődik a másik kurzus, amiért itt vagyok. Próbálok addig is nem kitalálni magamnak mindenféle egyéb programot az előre megadott indokoltlanmennyiségű cikk olvasásán kívül. Ez akár könnyen is mehetne, mert majdnem minden itteni barátom nyaral éppen, szóval jelenlegi társaságom Artturi, Saara macskája, akire addig is vigyázok, ha már nála lakom, amíg itt vagyok. Mondhatni szerencsés viszont, hogy a kurzus ideje alatt, vagy a vége felé viszont szinte mindenki hazaér a nyaralásból, úgyhogy 21-ig még lesz idő szocializálódni is, és minden másra, amit még itt terveztem. Addig is cikkek és poszter készítés, meg már kicsit izgulok is... :)
    A kurzusról még írok, miután elkezdődött, annyi biztos, hogy lesznek tanuló csoportok a szakirodalom közös feldolgozására, tanulási naplót kell vezetni, előadások lesznek minden nap főként auditoros feldolgozásról és néhány labor látogatás is. Majd jelentkezem!



Sajnos ezeket a cikkeket nem tudom elolvasni... :)
Na jó, azért a Kiasmába még elmentem. 



Babylon - illatok a világ különböző országaiból


2016. július 29., péntek

Vaasa II.

    Borzasztó gyorsan telik az idő, folyton van valami programunk, úgyhogy egy hét úgy eltelt, hogy még szinte csak most nyavalyogtam, hogy csak hétfőt ne... erre ma már péntek van. Ez azt is jelenti, hogy vége a kurzus utolsó teljes hetének, jövőhéten szerdán már Helsinkiben leszek. Addig még hátra van pár dolog: ma leadtuk a végső beadandót, az előadást pedig hétfőn tartjuk belőle, mindenki a saját csoportjának. Szóval lesz még mit csinálni a hétvégén, de remélhetőleg valami kirándulás is belefér az időbe.
    A beadandó írása eléggé kitöltötte az elmúlt egy hét "szabadidejét", de azért csináltunk pár izgalmasabb dolgot is. Két olyan helyen jártunk, amit szerintem mindenképp érdemes megnézni, ha valaki netalántán éppen Vaasaba keveredik egyszer. :)
    Múlthét csütörtökön egy egész napos kiránduláson voltunk Mustasaarin (svédül: Korsholm) közösen mindenkivel a kurzusról. Először egy rövid túrát nyomtunk le Björköby szigetén. Az ehhez tartozó kikötő neve Svedjehamn, itt megnéztük a kilátót. Nagyon szép hely, tele van a tipikus vörös-fehérre festett faházakkal - mint egyébként itt minden. A másik fontos állomás a Raippaluoto (svédül: Replot) híd volt, ami Finnország leghosszabb hídja, 1045 m. Végigsétáltunk rajta, tényleg hosszú. :)

   

    lután a híd közelében grilleztünk makkarát, mindenki 1500x lefotózkodott a híddal, és mivel egy strand is volt mellettünk kicsit úsztunk is a tengerben. (Ami még mindig hideg volt, de cserébe még kavicsos is - viszont jó hír, hogy a lakásunkhoz nagyon közel eső strandon, Isolahtin nagyon kellemesen... nemhideg a tenger, és mivel még mindig tombol a nyár, 25 fok meg minden, így még jó, hogy időben felfedeztük.) Ez a kempingező, grillező hely amúgy nagyon rendezett és tiszta volt, öltözőkabinokkal, normális wc-kkel, meg minden olyasmivel, amire nem számítanánk egy ilyen helyen, de hát ez ugye... :)
     Ezen a területen a szigetvilág nagy része (Merenkurkun saaristo) az UNESCO világörökség része 2006 óta, és a legfontosabb info róla, - amit nem győzök hangsúlyozni, mert nekünk kb. ezerszer elmondták - hogy a földfelszín itt évente kb. 8 mm-t emelkedik.

További infók a Wikipédiáról: 


Merenkurkku (magyar fordítása: a tenger torka) (svédül Norra Kvarken vagy csak Kvarken) a Botteni-öböl legkeskenyebb része, Selkämeri és Perämeri között, nagyjából a finn Vaasa és a svéd Umeå városok között található. Kb. 70–80 km széles, legnagyobb mélysége 20 méter. Merenkurkkunál a földfelszín évente kb. 8–9 mm-t emelkedik. Ha ez a tendencia töretlenül folytatódik, 2000 év múlva szárazföldi híd alakul ki a két ország között, és a Botteni-öböl északi része lefűződik a Balti-tengerről.
Merenkurkku szigetvilága 2006 februárjában került fel az UNESCO világörökséglistájára, mint Finnország első természeti öröksége. A listára, mint a már korábban is szereplő svéd Höga Kusten kiterjesztéseként vették fel, abból a tényből kiindulva, hogy ez a kettő együtt képviseli azt földtani egységet, ahol a Würm-glaciális utáni földkitüremkedés egyedülállóan megfigyelhető. A terület kb. 10 ezer éve szabadult fel a jég alól.

    A képek közül nem mindet én készítettem, Anna és Eszter képei is köztük vannak, (akik egyébként a Debreceni Egyetemen nyomják hősiesen a finn szakot) de ez a többi Vaasával kapcsolatos bejegyzésre is igaz. A jogvédelmi ügyeket megelőzendő. :D















     Tegnap este "Janne Szalonjába" (Jannen Saluuna) mentünk vacsizni hajóval. Fél óra volt kb. az út az egyetem melletti kikötőből Kuusisaarira. Szerencsére nagyon jó idő volt, úgyhogy a teraszon ettünk, és szinte már nyálasan szép volt a táj: tengerpart, móló, erdő, mökkik...Igazi finn lazaclevest kértünk, ami szerintem nagyon finom volt, érdemes megkóstolni (üdítővel, kávéval, kenyérrel együtt 9 €). Menetrend szerinti hajók indulnak az étterembe egy nap többször, de kisebb csónakokkal is ki lehet kötni. Persze vannak szaunáik is, szóval baromi jó hely egy tökéletesen finnes kiránduláshoz:












Ahogy ígértem, az egyetemen is fotóztam párat, szép hely, otthonra is kellene egy tenger a BTK mellé. :) Kedden már bizonyítványosztás, szerdán hajnalban pedig nyomulunk Helsinkibe!


Ez is egy egyetemi épület :)

A könyvtár





Még egy ebéd :)