Long hard road out of Helsinki

    Most, hogy már egy hónapja itthon vagyok, ideje megírni az utolsó bejegyzést. Úgy volt ugyan, hogy még kettő lesz, de máshogy alakult, szóval végül nem lett.

   Nagyon jól telt az utolsó hét Petivel. Tartottunk a csoporttal egy kis búcsúbulit 13-án, és 16-án, egy nappal azelőtt, hogy hazajöttem még együtt is ebédeltünk utoljára. Szombaton tettem egy utolsó tiszteletkört a Bäkkäriben és a Perkelében is, szóval igyekeztünk minden fontosat még besűríteni a végére és szerintem sikerült is.

   Kedden aztán összepakoltunk és kitakarítottunk a szobámban aztán pedig kiszenvedtünk mindent a reptérre. A bőröndöm addigra teljesen megadta magát és minden lehetséges helyen eltört, még jó, hogy Peti is velem volt, különben nem tudom, hogy jutottam volna ki. A reptéren kiderült, hogy hiába volt összesen 60 kg a keretünk, az egyik bőrönd, ami max 20 kg lehetett volna, 26 volt (ez annak is köszönhető, hogy csomó ajándékot is vásároltunk). Ezt azért sejtettük előre, ezért is indultunk el jó korán, szóval volt még bőven időnk átrendezni a dolgokat. A gép teljesen tele volt, és nagyon unalmas volt az út, de az kicsit javított a dolgon, hogy árultak a gépen olyan nagy csomag Daim csokit, amit még Stockholmba menet a kompon is vettem, de azóta nem találtam, így azt is tudtam hozni.

   Hajnali 1 körül értünk Szegedre és kiderült, hogy a macskám nem felejtett el. :) Az egyetlen dolog, ami furcsa volt még pár napig, hogy mindenki magyarul beszél, de aztán hamar megszoktam újra mindent, végül is nem voltam oda olyan sokáig... persze azért gyakran előtör belőlem pár nosztalgikus sóhaj, hogy "bezzeg ilyen a finneknél nem történhetne meg...". :D

   A Karácsony és a Szilveszter szuperül sikerült, jó volt mindenkit újra látni. Most éppen a vizsgaidőszakot tapossuk, én már látom a végét, még két vizsgám van hátra és elvileg 23-án végzek. Szóval minden teljesen normálisan megy. :)

   

 Ez még Helsinki:

 Ez már itthon:

 Saara chillis bownie receptje kipróbálva :)

 Márványsajtos pisztráng

   Egy pár szót még az Erasmusszal kapcsolatban. Azt hiszem általában ez úgy szokott lenni, hogy valaki azt gondolja, jó ötlet ez az Erasmus, miért ne, jól mutat az önéletrajzban is, meg biztos jó buli, vágjunk bele, utána megnézni az opciókat rábök háromra és ahová sikerül, oda megy. Ez így rendben van, de azért a többség tudja, hogy ez nálam fordítva történt. Kb 9 éve kitaláltam, hogy én Finnországba akarok menni, ez az elhatározás közben egyre inkább megérett és kerestem a lehetőségeket, hogy hogyan juthatok el oda, így jött a képbe az Erasmus, másképp valószínűleg nem mentem volna, nem is jelöltem meg semmi mást a jelentkezésnél, csak Helsinkit. Tehát nyilván nekem nem maga az "Erasmus-élmény" volt elsősorban a lényeg, hanem Finnország, amihez ez tűnt a legkézenfekvőbb eszköznek. Szóval Finnországot meg is kaptam és szerencsére a dolog Erasmus oldala is jól sült el, nagyon sok új arccal ismerkedtem meg, jó csoportunk volt és nagyon jó tutorunk és úgy gondolom, hogy született pár értékes barátság is és ez az egyik, aminek a legjobban örülök. Nem utolsó sorban persze a "Must do in Finland" listám nagy részét is kipipágattam. :) 

   Ezek mellett azért fontos azt is kiemelni - főleg annak, aki Erasmuson gondolkodik, - hogy nagyon nagyon sok szívás van az egésszel. Biztatóan indul és kívülről úgy tűnik, hogy egy fél éves semmittevés az egész, de ha valaki közben neadjisten szeretné komolyan venni a tanulmányait is, és esetleg nem szeretne csúszni (hú, vannak ilyen emberek? azta.) akkor elég sok akadályba ütközik. Gondolom ez egyetemenként változik, de a saját tapasztalatom az, hogy az egész procedúra baromira átláthatatlan, már az elején indokolatlan mennyiségű papírmunkával jár és nem túl egyértelmű a tájékoztatás, és annyi értelmetlen dolgot kell csinálni, hogy arra nincsen szó, sem több szóból álló kifejezés. Állítólag olajozottan megy minden, ezt nehogy elhiggyétek, nem megy, és a legnagyobb szívás a kinti órák "összefésülése" az itthoniakkal. Ez ugyanis lehetetlen, de ez nem érdekel senkit. A finnekre nem lehet panasz, ők szépen, időben megcsinálnak mindent, még akkor is, ha sokszor nem értik, bizonyos dolgokra miért van szükség... de ezt én sem. Nem szuperhirók vagy ilyesmi, nagyon egyszerűen csak hozzáállásban mások. Ők inkább problémamegoldók, akármit is kellett intéznem, amire itthon már azt mondták volna, hogy felejtsem el, találtak rá megoldást. Minden problémára ajánlanak valami alternatívát és biztosítanak róla, hogyha úgy sem jó, akkor se aggódjak, megoldják máshogy (és ez általában minden területen jellemző). Ezzel szemben nálunk, én úgy tapasztaltam, hogy többnyire az a válasz, hogy basszam meg, az én bajom, ez van, oldjam meg magamnak, ahogy tudom, csak őket lehetőleg hagyjam már békén. Ha ezeken átverekszi magát az ember, akkor a következő nagy szívás a visszaérkezés, akkor ugyanis az egész elölről kezdődik. Szóval a kedves Erasmust fontolgatóknak azt tanácsolom, hogy jól gondolják át, de szerintem vágjanak csak bele, mert összességében megéri az élmény, persze nem árt egy kis nyugtató hozzá. :)

   Helsinki amúgy jó hely, könnyen kiismerhető, jó a tömegközlekedés, könnyű és gyors az ügyintézés mindenhol, nincsenek rohadt idegesítő nyomulós, tukmálós eladók, nem túl nagy, nem túl kicsi. Nem túl fővárosias, de azért hordozza egy főváros minden jó tulajdonságát. Diáknak lenni jó, mert sokszor pofátlanul jó kedvezményeket adnak (lásd: UniCafé, UniSport). Nagyon szép, rengeteg kis sziget van, gyönyörű a tengerpart, sok park és múzeum és kocsma és minden van. :D

Drága. Átlag magyar pénztárcához mérten valóban drága, nekem is sokkoló volt elsőre, pedig készültem rá. Cserébe mondjuk minőséget kapsz (többnyire). Megnyugtatásképpen azért: viszonylag könnyen meg lehet szokni és relatíve kevés pénzből is ki lehet jönni. Ezért a hozzám hasonlóan csóró pályázóknak is azt tudom mondani, hogy ez ne ijessze el őket, nem lehetetlen. Én nagyjából havi 620 €-ból kijöttem úgy, hogy ebből 390 € volt csak a szobám ára és jártam kocsmába, koncertekre, edzeni is. Szállás szempontjából: amit a HOAS biztosít, az a legolcsóbb. Az enyémnél van olcsóbb szállás is, de ott egy garzonban kell lakni valakivel, ami akár lehet nagyon jó is, de elég kellemetlen is, ha egy idegennel kerülsz össze, akivel nem vagytok egy hullámhosszon. Pároknak, barátoknak viszont ideális és 100 €-val olcsóbb. 500 € körül pedig saját garzont is kaphatsz. A kiadásokból havi 475 €-t lefedett az Erasmus ösztöndíj. Emellett volt valamennyi pénzem, amit még korábban összegyűjtögettem direkt erre a célra, ebből futotta még kirándulásokra is, például Lappföldre. Nem mondom, hogy kényelmesen, de meg lehet oldani ennyiből is akár. :)

   Azt hiszem nem maradt más mondanivalóm, remélem egy kicsit tudtam segíteni azoknak, akiknek megfordult a fejükben Helsinki vagy az Erasmus egyáltalán. Én nagyon örülök, hogy összejött ez az egész. Sokat vártam rá és végül sikerült, és szuper volt, köszönöm mindenkinek, aki ehhez hozzátett és köszi, hogy olvastatok!

   A következő cél a finn tudásom fejlesztése, szerencsére elég sokat fejlődött kint, de nem hagyom abba itthon sem és remélem hamarosan visszamehetek. Ha sikerül, már tavasszal is egy kis időre, utána pedig talán kicsit több időre is egyszer.

Nähdään!

The beginning of the end

   Öt nap van még hátra az Erasmusból. Terveim szerint ez lesz az utolsó előtti előtti bejegyzés, és most rövid leszek, mert nagyon álmos vagyok. Az utolsó előtti bejegyzést még itt szeretném megírni, valami kis összefoglaló/búcsúzkodó félének szánom és persze benne lesz az is, hogy mivel töltöttük az utolsó napokat. A legutolsót már otthon fogom megírni főleg arról, hogy milyen volt hazamenni meg valószínűleg lesz benne valami karácsonyi téma is. Szeretnék majd egy pár (remélem) hasznos tanácsot is összegyűjteni általában az Erasmusszal, de főleg a finn élettel kapcsolatban, hátha valaki ide akar majd jönni egyszer, és előtte rátalál a blogra. Akár még jól is jöhet.

   Egyébként Peti itt van, megérkezett rendben 10-én (illetve már 11-én hajnali fél 2 körül) és minden szuper jó, főleg most, hogy nincs több vizsgám itt (otthon azért még lesz, nem kell aggódni). Túl vagyok mindenen, most már csak annyi van hátra, hogy kihasználjuk ezt a maradék kevés időt és nehéz eldönteni, hogy mihez is kezdjek hirtelen, nehogy kimaradjon valami.

   A vizsgákról: szerdán Pszichológiatörténet volt, nem túl könnyű, de lehetett volna rosszabb is, szerintem tűrhető lett. Ma Személyisgélélektan és finn. Előbbi kicsit ijesztő volt, már csak azért is mert 7 kredites a tárgy és volt hozzá egy rakás kötelező irodalom. A vizsga ott már nem kezdődött jól, amikor én csak egy dupla füzetlapot vettem el az íráshoz, de a szokatlanul fiatal tanárunk szólt, hogy akkor abból nekem négy kell majd. (Itt megjegyezném, hogy ezen, a majdnem utolsó vizsgámon sikerült rájönnöm, hogy a füzetlapokon kellene megválaszolni a kérdéseket, szóval ezek nem piszkozat lapok, én meg eddig mindig a feladatlapra írtam, de sebaj, eddig nem volt gond senkinek.) Aztán egy kicsit megörültem, mikor az első instrukció az volt, hogy tömör válaszokat kér, kár, hogy rögtön utána zárójelben az következett: max. 3 oldal kérdésenként. Na jó, azért no para, a négyből két kérdés teljesen rendben volt, a másik kettőről is volt némi fogalmam, szóval bullshit generátor on, és remélem értékeli majd az erőfeszítéseimet. Nem lett olyan rossz, tényleg. Rögtön utána rohantam át a finn vizsgára, amire egyébként szinte semmit nem sikerült készülnöm az előző két vizsga miatt, de gondoltam, könnyű lesz, Yrjö majd lazán veszi a dolgot. Hamar kiderült, hogy egyáltalán nem vette lazán a dolgot, és összeállított egy nem megcsinálhatatlan, de azért nem is túl könnyű vizsgát, amit amúgy már ki is javított. Úgy tűnik az eddigi próbálkozásaim a finn nyelv elsajátításával kapcsolatban azért csak értek valamit, mert ötöst kaptam. Ráadásul úgy tűnik, nagyon kevés pontot vesztettem, pedig rosszabbra számítottam. Lehet, hogy egyszer végre még meg is tanulok rendesen finnül... de addig még sok van hátra. :)

   Ezen kívül egy fontos dolog történt csak a héten: voltam a Fazer gyárban. Ez azt jelenti, hogy örüljetek, mert indokolatlan mennyiségű finn csoki repül velünk haza. Nagyon jó a gyár és nem csak azért mert teljesen ingyen van a látogatás és mellette még adnak is egy elég komoly kis ajándékcsomagot is, és nem is csak azért, mert korlátlan mennyiségű csokit lehet kóstolni, hanem azért is, mert tényleg nagyon jók abban, amit csinálnak. Egyrészt a cég egy családi vállalkozás, és csak a Fazer család tagjai lehetnek a tulajdonosok. Baromi finom és nagyon sokféle dolgot gyártanak, a rengeteg csoki és cukorka típus mellett még például rágókat és különböző  péksütiket és kekszeket is. 15 000 alkalmazottjuk van összesen (több gyár van persze) és a gyárban van nekik külön konditerem meg óvoda stb. Annyira népszerű a márka Finnországban, hogy az évi összes eladott csokinak több, mint a fele csak a Fazer tejcsokija (Fazerin sininen). Itt a cég létrejöttéről egy kis videó, nézzétek meg, ha érdekel titeket, szerintem nagyon jó. 

 Beszereztem pár dolgot a Fazer boltban :)

Elfelejtettem fényképezőgépet vinni, bocsi a borzalmas képekért

   Egyébként pár napja rájöttem, hogy tulajdonképpen meg sem mutattam nektek, hogy néz ki a szobám (nem mintha túl nagy esztétikai élményt okozna), szóval körbe is fotóztam gyorsan.  A végén már egész otthonos lett, de azért nem egy lakosztály. Íme tehát Pasila, Junailijankuja 5:

   Mára ennyi, nemsokára jelentkezem például azzal is, hogy milyen a karácsonyi készülődés a finneknél, meg még ki tuja mivel.

Nähdään!

Rovaniemi trip

   Pont egy hete értünk haza Rovaniemiből, úgyhogy most már éppen ideje írnom. Egész héten a beadandóhegyeimet csinálgattam, de jelentem, készen vagyok! Már csak a vizsgákra kell tanulnom, de nem sokkal jobb a helyzet, mert egy hetem van hátra és rögtön három is lesz.

   Szóval Rovaniemi. Először is nagyon nagyon jó volt! Néhány apróságot leszámítva tényleg minden úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Vonattal indultunk pénteken reggel fél 7-kor, még szerencse, hogy a vonat Pasilában is megáll, így nem kellett bemászkálnom a központba, az állomás ugyanis itt van a ház mellett (de ezt már biztos mondtam). Nagyon jó vonattal mentünk, itt tulajdonképpen nem nagyon vannak rossz vonatok, vannak újabb, meg régebbi fajták, de mindegyik tiszta és csendes... és ami a legfontosabb, és komolyan ezt nem tudom elégszer megköszönni a finneknek: nem pofáznak. Csendben vannak, olvasgatnak, ilyesmi. És befogják. 

   Egyszer kellett átszállnunk Ouluban és onnan már egy "rosszabb" vonattal mentünk, persze igazából ez is százszor jobb volt, mint amin valaha ültem korábban. :D Ahhoz képest, hogy 9 óra volt az út, nagyon gyorsan eltelt az idő és láttunk rénszarvasokat is az ablakból! Helsinkitől kb. egy órára már láttunk havat is.

   Rovaniemibe 3 körül értünk, akkor már szinte teljesen sötét volt és minden havas és gyönyörű. Nagyon furcsa volt szinte "egyik percről a másikra" belecsöppenni a télbe, ott mínusz jópár fok volt, Helsinkiben előző nap még 7 °C. Egész gyorsan elvonszoltuk a "tilitoli-biszibaszikat" (Galambos, 2013) a Turist Infoig, ahol volt szerencsénk kifogni egy teljesen inkompetens "szegénynek-ma-van-az-első-napja" kislányt, de az is lehet, hogy élete első napja volt internetközelben is, mert az útvonaltervezőt nem igazán tudta használni. Ennek az lett a következménye, hogy amíg mi kényelmesen nézelődtünk és vásároltunk, elment az utolsó előtti buszunk is, és a következőig majdnem három óránk volt. Ennek hála viszont rájöttünk, hogy Rovaniemiben a taxi is majdnem annyiba kerül, mint a busz, főleg, mert négyen voltunk, így aztán jól sült ki a dolog.

   A szálláson aztán kiderült, hogy ingyen tea-kávé-kakaót szolgáltatnak, ennek meg is örültünk gyorsan, aztán birtokba vettük a mökkinket. Kicsit tartottam tőle, hogy egy ilyen kis vékony falú faházban elég hideg lesz, de persze ott azért fel vannak készülve az ilyesmire. Légkondival fűtöttek. Nem viccelek. És baromi meleg volt, erre a padlófűtés is rádobott, meg persze az is, hogy indokolatlanul felfűtöttük a szaunát. Mert szauna nyilván van, szauna mindenhol van. :D

   Este kajáltunk és pezsgőztünk meg söröztünk és minden szép és jó volt, szaunáztunk is (ennek a következményét nyilván mindenki látta facebookon), akkor épp - 8 °C volt kint. Tényleg nagyon jó érzés kimenni a hidegbe egy kis időre szaunázás közben, de azért az avantot nem vállalnám be.

 Photobomb lvl nyúl

 Rékának nincs lúdtalpa

   Szombaton viszonylag hamar letudtuk a városnézést, mert Rovaniemi tényleg nagyon kicsi hely. Egy rénszarvasagancs-szuveníresnél vettem pár ajándékot, utána pedig megnéztük a kihagyhatatlan Santa's Villaget. Az kicsit érthetetlen volt, hogy miért zár be egy csomó minden már kettőkor, de ettől még nagyon szép volt a hely. Éppen kifogtuk, hogy aznap volt az idei karácsonyi szezon megnyitóünnepsége. Találkoztunk a Télapóval is, aki azt mondta magyarul, hogy "köszönöm". Meg azt is, hogy legyünk jók. ;)

   Vasárnap még a visszaindulás előtt megnéztük az egyik nagy múzeumot az Arktikumot, ahol mindenféle számis, meg északi sarkkörös meg sarki fényes kiállítás van. Anna pedig láthatott egy kitömött jávorszarvast legalább, ha már igazit nem. :) A sarki fényt egyébként nem láttuk, szóval még vissza kell mennünk, de ezt leszámítva nagyon jól sikerült a hétvége.

   A hazautunk nem volt annyira jó, mint odafelé. 13 óra a vonaton magukat 12 évesnek képzelő főleg német egyetemistákkal, meg egy fel-alá rohangáló krézi nővel. Reggel 9-re érkeztünk meg, a vonaton aludtam nagyjából egy órát, ezért aztán otthon még lefeküdtem aludni. Nem terveztem túl sokáig, de ha Peti nem hív fel, még délután 6-kor sem keltem volna fel. :D Most pedig rengeteg kép:

 A Lordi tere Rovaniemiben. Igen, ez Finnország, teret csinálnak a Lordinak a város közepén. :D

  

 Rénszarvashús

Bár

 Bár épp becsuktam a szemem, de azért csak a Télapóval vagyunk, na. :D

Számi WC

 Majdnem sarki fény :)

   Még egy fontos dolog, mert tudom, hogy sokakban felmerült a kérdés: igen, tényleg piros kabátom van. Ha Peti nem beszél rá, biztos nem veszem meg, úgyhogy köszönet neki, mert nagyon király. Abszolút nem fáztam benne még - 15 °C-ban sem.:D

   A heti tanulásrohamot ezen kívül csak egy Rex-es buli és a Nightwish új DVD-jének megjelenése utáni afterparty szakította meg, ahová Annával mentünk csak ketten. A Bäkkäriben volt és szokatlanul kevesen voltak, de persze a finn férfiak néha meglehetősen furcsa csajozási próbálkozásait most sem kellett nélkülöznünk. Ja, meg tegnap kinéztünk Suomenlinnára is Rékával és egy másik magyar lánnyal, akit eddig nem ismertünk. Megnéztük a szokásos évi karácsonyi valamijüket, de tulajdonképpen semmi extra nem történt kint, ettől eltekintve azért Suomenlinna még mindig nagyon szép. :)

   Amúgy két hét múlva megyek haza. És egy hét múlva jön Péterke. Örülünk, Vincent.

   Most is van videó persze, de nem zene. Felvettem a Télapó karácsonyi köszöntéseit a megnyitó végén. Magyarul pont nem, de mindenféle más nyelven meghallgathatjátok, hogy Boldog Karácsonyt!