Highway to Helsinki: július 2016

Borzasztó gyorsan telik az idő, folyton van valami programunk, úgyhogy egy hét úgy eltelt, hogy még szinte csak most nyavalyogtam, hogy csak hétfőt ne... erre ma már péntek van. Ez azt is jelenti, hogy vége a kurzus utolsó teljes hetének, jövőhéten szerdán már Helsinkiben leszek. Addig még hátra van pár dolog: ma leadtuk a végső beadandót, az előadást pedig hétfőn tartjuk belőle, mindenki a saját csoportjának. Szóval lesz még mit csinálni a hétvégén, de remélhetőleg valami kirándulás is belefér az időbe.

A beadandó írása eléggé kitöltötte az elmúlt egy hét "szabadidejét", de azért csináltunk pár izgalmasabb dolgot is. Két olyan helyen jártunk, amit szerintem mindenképp érdemes megnézni, ha valaki netalántán éppen Vaasaba keveredik egyszer. :)
Múlthét csütörtökön egy egész napos kiránduláson voltunk Mustasaarin (svédül: Korsholm) közösen mindenkivel a kurzusról. Először egy rövid túrát nyomtunk le Björköby szigetén. Az ehhez tartozó kikötő neve Svedjehamn, itt megnéztük a kilátót. Nagyon szép hely, tele van a tipikus vörös-fehérre festett faházakkal - mint egyébként itt minden. A másik fontos állomás a Raippaluoto (svédül: Replot) híd volt, ami Finnország leghosszabb hídja, 1045 m. Végigsétáltunk rajta, tényleg hosszú. :)

Délután a híd közelében grilleztünk makkarát, mindenki 1500x lefotózkodott a híddal, és mivel egy strand is volt mellettünk kicsit úsztunk is a tengerben. (Ami még mindig hideg volt, de cserébe még kavicsos is - viszont jó hír, hogy a lakásunkhoz nagyon közel eső strandon, Isolahtin nagyon kellemesen... nemhideg a tenger, és mivel még mindig tombol a nyár, 25 fok meg minden, így még jó, hogy időben felfedeztük.) Ez a kempingező, grillező hely amúgy nagyon rendezett és tiszta volt, öltözőkabinokkal, normális wc-kkel, meg minden olyasmivel, amire nem számítanánk egy ilyen helyen, de hát ez ugye... :)

Ezen a területen a szigetvilág nagy része (Merenkurkun saaristo) az UNESCO világörökség része 2006 óta, és a legfontosabb info róla, - amit nem győzök hangsúlyozni, mert nekünk kb. ezerszer elmondták - hogy a földfelszín itt évente kb. 8 mm-t emelkedik.

További infók a Wikipédiáról:

Merenkurkku (magyar fordítása: a tenger torka) (svédül Norra Kvarken vagy csak Kvarken) a Botteni-öböl legkeskenyebb része, Selkämeri és Perämeri között, nagyjából a finn Vaasa és a svéd Umeå városok között található. Kb. 70–80 km széles, legnagyobb mélysége 20 méter. Merenkurkkunál a földfelszín évente kb. 8–9 mm-t emelkedik. Ha ez a tendencia töretlenül folytatódik, 2000 év múlva szárazföldi híd alakul ki a két ország között, és a Botteni-öböl északi része lefűződik a Balti-tengerről.

Merenkurkku szigetvilága 2006 februárjában került fel az UNESCO világörökséglistájára, mint Finnország első természeti öröksége. A listára, mint a már korábban is szereplő svéd Höga Kusten kiterjesztéseként vették fel, abból a tényből kiindulva, hogy ez a kettő együtt képviseli azt földtani egységet, ahol a Würm-glaciális utáni földkitüremkedés egyedülállóan megfigyelhető. A terület kb. 10 ezer éve szabadult fel a jég alól.

A képek közül nem mindet én készítettem, Anna és Eszter képei is köztük vannak, (akik egyébként a Debreceni Egyetemen nyomják hősiesen a finn szakot) de ez a többi Vaasával kapcsolatos bejegyzésre is igaz. A jogvédelmi ügyeket megelőzendő. :D

Tegnap este "Janne Szalonjába" (Jannen Saluuna) mentünk vacsizni hajóval. Fél óra volt kb. az út az egyetem melletti kikötőből Kuusisaarira. Szerencsére nagyon jó idő volt, úgyhogy a teraszon ettünk, és szinte már nyálasan szép volt a táj: tengerpart, móló, erdő, mökkik...Igazi finn lazaclevest kértünk, ami szerintem nagyon finom volt, érdemes megkóstolni (üdítővel, kávéval, kenyérrel együtt 9 €). Menetrend szerinti hajók indulnak az étterembe egy nap többször, de kisebb csónakokkal is ki lehet kötni. Persze vannak szaunáik is, szóval baromi jó hely egy tökéletesen finnes kiránduláshoz:

Ahogy ígértem, az egyetemen is fotóztam párat, szép hely, otthonra is kellene egy tenger a BTK mellé. :) Kedden már bizonyítványosztás, szerdán hajnalban pedig nyomulunk Helsinkibe!

Ez is egy egyetemi épület :)

A könyvtár

Még egy ebéd :)

Akik olvasták korábban ezt a blogot, azok tudják, hogy lassan három évvel ezelőtt kezdtem el írni, amikor egy - nagyon jó - félévet a Helsinkiben töltöttem Erasmusszal. Aztán a szemeszter vége után már nem írtam ide többet, de néhányszor visszaolvastam ezt-azt, megnéztem a képeket, ilyesmi, és nagyon jó volt így rendezetten összegyűjtve látni, mi történt akkor, hogy ismertem meg egyre jobban a várost, mit gondoltam akkor bizonyos dolgokról. Az azóta eltelt pár évben persze sok minden történt, de az például nem változott, hogy Finnországot továbbra is nagyon szeretem, és azóta már egész jól megyeget a finn nyelv is. Tavaly január végén voltunk még egy hetet Helsinkiben, amolyan ’nyaralásként’, de ezen a nyáron szerencsére egész sokat tölthetek itt megint, szóval úgy döntöttem, még néhány poszttal kiegészítem a blogot.

Ez most egy egészen más (és tanulmányi szempontból) sokkal hasznosabb kint lét, mint amilyen az Erasmus volt. Szóval ezt a néhány újabb bejegyzést részben azért is írom, mert ha valaki errefelé tervez utazni, talán talál itt pár hasznos tudnivalót, vagy éppen ettől kaptok kedvet Finnországhoz. Összesen 6 hetet vagyok itt a nyáron és Helsinkin kívül most egy másik, kisebb várost is megismerhetek, ami igazából már rám fért, mert persze nem minden a főváros.

Július 11-én érkeztem Vaasa-ba, vagyis már 11 napja itt vagyok, de még csak most jutottam el addig, hogy írjak a blogra, eléggé pörögnek itt az események. Borzasztó hosszú volt az út idáig, 10-én reggel indultunk Olaszországból és hosszú és bonyolult autó-repülő-busz utak után érkeztem meg másnap délután. Augusztus 3-ig leszek itt egy nyelvkurzuson, amit a finnek szerveznek minden évben több szinten és több helyszínen, után pedig Helsinkiben leszek egy cognitive neuroscience kurzuson a Helsinki Egyetemen (erről majd később).

A nyelvkurzusért felelős szervezet neve CIMO, néhány hasznos infót angolul ITT találtok róluk. Én az otthoni egyetemi finn órámon a lektorunktól hallottam a lehetőségről, a jelentkezési procedúra sem volt túl bonyolult, aztán pedig szerencsére felvettek (tehát nem kell hozzá feltétlenül finn szakosnak lenni), ami azt jelenti, hogy most 3 hétig majdnem minden nap reggel 9-től délután 2-ig finn órám van, kaptam szobát egy itteni kollégiumban, diák-áron ehetek a menzán, mindezt teljesen ingyen plusz annyi ösztöndíjjal, hogy ez minden egyéb költségre is bőven elég. Szóval tényleg… ha valaki szeretne finnül tanulni: csak ajánlani tudom, nagyon jó lehetőség.

A kurzusról

Itt Vaasaban én a II B szinten tanulok most, a többi kurzus pedig Turkuban, Oluluban és Tamperében van. A vaasai kurzusra 48 embert vettek fel, ezen belül 4 csoportra osztottak minket az első napos szóbeli interjúk alapján (a többi rejtély J ). Minden csoportnak van egy saját tanára, akivel vannak külön programok - például ezeken a napokon beszéltük meg mindenki végső beadandójának témáját. Ezen kívül 4 féle worshopra járunk (beszéd, fogalmazás, szövegértés és szókincs, nyelvtan) és naponta váltakozik, hogy melyik csoport épp hová, melyik tanárhoz megy. Ezeken kívül a legtöbb napra szerveznek valami mást is, valamilyen előadásra kell mennünk, vagy filmet nézünk, múzeumokban megyünk, ilyesmi. (Ma például egy egész napos kiránduláson voltunk a Raipaluoto hídnál, de erről majd a következő posztban írok külön.)

Minden workshopon más feladatokat kapunk a következő alkalomra, a holnapi fogalmazás órán például a legutóbb megnézett filmről írunk majd, a hétfői beszéd órára pedig érveléssel kell készülni egy témában. A tanárok és a tutorok kb. 98%-ban finnül beszélnek, és már egy sikerélménynek könyvelem el, hogy mindent értek. Persze a beszédet is eléggé szorgalmazzák, a mi csoportunkban már több olyan feladat is volt, ahol spontán kellett egy adott dolgot pár percben összefoglalni a csoport előtt, vagy bemutatni egy általunk választott finn dalt, beszélni az előadóról, miért választottuk stb. Ha valaki azt mondja nekem egy hónapja, hogy ilyeneket fogok csinálni, akkor vagy sírok vagy nevetek, most már azt mondom, nem is olyan durva, mint gondoltam.

A kisebb feladatok mellett pedig a kurzus teljesítéséhez a végső beadandó egy 3-5 oldalas fogalmazás egy általunk választott témáról, amiről még egy 15 perces előadást is kell tartani ppt-vel meg minden. Para. :D Én a zenei fesztiválokról fogok írni Finnországban, és nagyon el kellene már kezdenem.

A könyvtár és internethasználat meg a nyomtatás az egyetemen, gondolom mondanom sem kell, hogy mindenkinek ingyen van. Plusz a kurzus résztvevőinek a helyi napilap is, a Pohjalainen, de azt eddig még nem nagyon volt időm végigolvasni

Szóval elég hasznos az egész és rendesen lefoglalnak minket, ez a 11 nap is úgy eltelt eddig, hogy szinte észre sem vettem. Az elalvást-felkelést kicsit nehezíti, hogy lényegében soha nem megy le a nap normálisan, de a ’korán kelés’ amúgy sem nekem való, szóval nem rosszabb, mint egyébként.

A résztvevők amúgy nagyon sok helyről jöttek, minden elképzelhető európai ország mellett még az Amerikából és Kínából is vannak itt emberek.

A lakásról

A szobám egy szokásos finn koliszoba, nincs benne semmi érdekes, majdnem úgy néz ki, mint a korábbi szobám Pasilában, teljesen rendben van. Egy három szobás lakás egyik szobáját kaptam és van még egy lengyel és egy orosz lakótársam. Elég sok lakást éppen felújítanak itt a koliban, cserélik a parkettát, festenek, fúrnak, faragnak, hogy tuti nem aludjak el reggel. J A szomszédos épületben van mosoda és persze szauna is. Ez a városrész lényegében egy félszigeten van, mellettünk erdő - benne csomó áfonya – és strand, ami különösen jó, mert kb. egy hete kitört a nyár. Ez azt jeleni, hogy a hőmérséklet 20 fok fölé emelkedett és még az eső sem esik. A finnek ettől már teljes eufóriába estek, mindenki strandol én pedig a napokban már a bőrdzsekit és az esernyőt is itthon hagyom és nem bánom, hogy nem sülök meg 40 fokban. Igen úsztam is már kétszer, bizony. :D

Az egyetem a félsziget túlsó felén van, minden reggel fél órát sétálunk ide, de persze csak kávézás után, amiből szerintem legalább háromszor annyit iszom itt, mint otthon. Persze ez ilyen híg cucc. Egyébként szerintem életemben összesen nem sétáltam annyit, mint itt eddig.

Vaasaról

A város amúgy nagyon szép szerintem, mindenhol erdő meg tenger. Esetleg tavak. Teljesen más világ, mint Helsinki, van egy kis belváros, plázával meg minden kötelező dologgal. Nyilván mindenféle bolt megtalálható itt is, minden szép, tiszta, de – mint bárhol egy kisebb városban – kevesebb a látnivaló és az utcán simán végig lehet sétálni úgy, hogy jó eséllyel senkivel nem találkozol. Jóval kisebb a népsűrűség és az egyetemisták is hazamentek a nyárra gondolom. Unatkozni azért még nem volt időm, és valószínűleg így is van, mit még nem néztünk meg.

A többit képekben:

(Egyébként instagramra is töltögetek fel ezt-azt, a kurzus ’hivatalos’ hanshtag-je pedig (igen erről is kaptunk tájékoztatást az első napon) a #vaasankesäkurssi2016)