Északi kitérő

    Ezen a blogon – nem meglepő módon – olyan bejegyzések szoktak születni, amik Finnországhoz kötődnek. Megjegyzem, nem túl rendszeresen, de ez talán hamarosan változni fog. Ennek ellenére, a korábbi bejegyzésektől eltérően most teszünk egy északi kitérőt egy rövid összefoglaló erejéig arról, hogyan kerültem 2 hétre Norvégiába és egyáltalán minek mentem oda, amikor májusban is csak 5 fok van...Viszont nem megy le a nap!

    Na jó, Norvégia szuper hely, ezt mindenki tudja, ki ne akarna odautazni, és ha már így alakult, rögtön az egyik legészakabbi részével kezdtünk. Így kerültünk négyen pszichológus/hallgatók Tromsøbe. Nem csak telelni mentünk oda az otthoni 30 fokos melegből, bár nem volt utolsó szempont. A szakmai cél az volt, hogy megismerjük a Tromsøi Egyetem kognitív pszichológiai kutatásait, egy kicsit bekapcsolódjunk ezekbe és főleg, hogy minél többet tanuljunk tőlük. Plusz, mivel korábbi oktatónk és témavezetőnk véletlenül éppen Tromsøben él és kutat néhány évig, ezért rajta keresztül első kézből nézhettünk bele, milyen kutatások folynak az egyetemen, milyen módszereket használnak, és egyáltalán, hogy működik az ottani rendszer.

     Anyagi szempontból a tanulmányút a Campus Mundi program segítségével valósult meg. Erre az ösztöndíjra egyetemisták pályázhatnak, és rövid tanulmányutakon kívül külföldi részképzésre vagy szakmai gyakorlatra is lehet támogatást nyerni. Ha tehetitek – mert felsőoktatásban tanultok és szeretnétek külföldre utazni – mindenképp pályázzatok! Nem tudok róla, hogy sok ilyen lehetőség lenne Magyarországon, mi például, ha nincs ez az ösztöndíj, biztosan nem jutunk el mostanában Norvégiába. Így viszont ki nem hagytuk volna! Az ösztöndíj összegéből pedig kényelmesen fedezni tudtuk az összes költséget. Tudom, hogy sokan a hátuk közepére se kívánják a pályázgatást, de ha engem kérdeztek, nagyon megérte dolgozni vele egy kicsit.

    Május 16-án este 7-kor érkeztünk Tromsøbe. Dél körül indultunk Budapestről, Osloban átszálltunk, de ezzel együtt is elég gyors és sima utunk volt. Eredetileg úgy tudtuk, átszálláskor fel kell vennünk a csomagokat - elvileg az EU-ból való kilépés miatt – viszont ezt valószínűleg éppen az érkezésünk körül változott. Úgyhogy leírom, hátha valakinek egyszer fontos lesz ez az infó: nem kell felvenni a csomagot Osloban! :)

A szállásunk a Breivika kollégiumban volt az egyetemi campushoz nagyon közel, a központtól viszont kicsit távolabb. Bár nem ragaszkodtunk hozzá, de az egyetlen opció az volt, hogy mindannyian külön szobát kaptunk, külön fürdőszobával, ami tök jó és Magyarországon kicsit elképzelhetetlen. Pedig egy totál egyszerű, konténerszerű fa épületről van szó, viszonylag pici és egyszerűen berendezett szobákkal, semmi luxus, de teljesen megfelelt. Emellett felszerelt nagy közös konyhák mosogatógépekkel, TV-vel, mosoda és szauna, mindez elég korrekt áron (kb. 5000 Ft/fő/éj). Az is nagy plusz volt, hogy gyalog 5 percre laktunk az egyetemtől, így reggelente nem kellett túl nagy erőfeszítéseket tennünk, hogy bemenjünk. Szakmai szempontból egyébként abszolút hasznos volt az út: részletesen is megismerhettük az ott folyó kutatási projekteket, eredményeket, egy csomó eszközt kipróbálhattunk, dolgozhattunk az EEG laborban. Nagyon motiváló volt látni, hogy mennyire van igény, idő és pénz a kutatásra és milyen hatékonyan működik együtt egy interdiszciplináris kutatócsoport. Sokat tanultunk és közben a saját kutatásunk „munkálataival” is jól haladtunk, szóval sokszoros win!

Planetárium

A kollégium éjfélkor

     Na, de nézzünk számotokra érdekesebb dolgokat: milyen város ez a Tromsø és milyen ott az élet?

Tromsø Norvégia egyik fő egyetemi városa és a régió központja. A sarkkörtől kb. 400 km-re fekszik északra, ez azt is jelenti, hogy a legészakabbra fekvő hely, ahol eddig jártam. Központja a Tromsøya nevű – nem túl nagy - sziget, de a közigazgatási területe ennél jóval nagyobb (keletre Tromsdalen a szárazföldi részen, nyugatra Kvaløya szigete). Nyilván sejtitek, hogy általában nincs túl meleg arrafelé, nyáron is csak 15 °C körüli meleg van, viszont télen nincs extrém hideg, a legdurvább a wikipédia szerint -18 °C volt. Májusban azért nem szokott már esni a hó, sőt általában már mind el is olvad és minden kizöldül, kivéve idén… Amíg ott voltunk 2 és 7 °C között mozgott a hőmérséklet, az utolsó pár napra elég hideg lett és jócskán elkezdett havazni, de ezt azért már a norvégok sem értették. Ezt egyébként nem bántam, de nagyon fájdalmas volt visszaérni Szegedre (bakancsban, pulcsiban), ahol 30 °C volt. A havazáson kívül volt pár gyönyörű nap is, az egyik éppen az, amikor kirándulni mentünk Kvaløyára – túrázni és fjordot nézve csillezni is tökéletes időnk volt.

     Több dologra is éppen időben érkeztünk, az egyik a „midnight sun”, vagyis annak az időszaknak a kezdete, amikor egyáltalán nem megy le a nap. Vaasaban hasonló volt tavaly nyáron a nyári egyetem elején, most viszont a teljes két hét alatt csak akkor volt kicsit kevésbé világos, amikor beborult.

A másik dolog a norvég alkotmány ünnepe. Ez a legnagyobb, legfontosabb ünnep Norvégiában, ekkor ünneplik az 1814-ben született alkotmányukat. Mindenki számára nagyon fontos ez a nap, szépen kiöltöznek már a reggelihez is, egész nap felvonulások vannak az utcákon, minden tele van norvég zászlókkal. Szuper volt látni, hogy egyszerűen csak nagyon örülnek maguknak és egymásnak, és a politika nem próbálja meglovagolni ezt az ünnepet (Nem úgy, mint.).

    Tromsø nem nagy város, de jónéhány érdekes látnivalója van. Pár ötlet, hogy mit érdemes csinálnotok, megnéznetek, kipróbálnotok és megkóstolnotok, ha erre tévednétek:

1. Kvaløya

Ezt említettem az előbb, egy gyönyörű sziget! Fjord, vízesés, tiszta víz, hegyek… nagyon durva.

2. Fjellheisen

    Tromsøyaról a szárazföldi oldalra átérve egy felvonóval fel lehet jutni a Storsteinen hegyre, ahonnan brutális a kilátás a városra! Érdemes szép időben menni, mi este 8-ig vártunk az indulással, addigra kisütött a nap… Nem utolsó sorban a kilátó melletti kávézóban isteni norvég waffelt adnak. (Egyébként fel is lehet mászni erre a hegyre, csak mondom.)

Ez a katedrális is híres!

3. Síugró pályák

    Nem is a síugrás miatt – bár az igazi norvég átszellemüléshez akár hozzá is tartozhatna, mivel nagyon mennek arrafelé a téli sportok. Mindenki síel, sífut, snowboardozik és úgy általában sokat sportol. A síugró pályák a kollégiumunkhoz egész közel találhatóak, három van belőlük, ezek közül a két kisebb pályára simán fel is lehet mászni – állítólag éjfélkor kell. És érdemes is, a kilátás gyönyörű és egy szép erdei úton lehet felsétálni ide, már ezért megéri, és különben is, mennyire menő már.

 

4. Polaria, Polar Museum, Városi könyvtár, Botanikus kert
     Egy akvárium, egy múzeum, egy könyvtár, ahová bárki gondolkodás nélkül besétálhat, és egy teljesen nyitott botanikus kert az egyetem közelében. Nekem mind tetszett. :)
 

5. A világ legészakabbi sörfőzdéje - Mack Brewery

          Ahová be is lehet menni, de mi nem mentünk. Viszont sört ittunk! Egy csomó fajta sört főznek és ezek minden boltban könnyen be is szerezhetőek (hétköznap este 8-ig, hétvégén 6-ig!). Megkóstoltunk pár fajtát, szerintem finomak, de ennél részletesebb szakvéleménnyel nem tudok szolgálni, bocs. :)

6. SmørtorgetKaffe & Mat

          Egy kávézó, aminek az előtere egy régiség és használt áru boltocska, belül pedig a világ egészen biztosan legfinomabb zabkásáját árulják. 

7.  BARNASAJT!!!!4!4!!

     A legfontosabb dolgot hagytam a végére. Amit semmiképpen ne hagyjatok ki, az a brunost, vagyis barna sajt. Ez egy egészen meghatározhatatlan (kicsit sajt, kicsit karamell) ízű készítmény, ami kecsketejből, savóból és/vagy tejszínből készül. Mi teljesen ráfüggtünk és mindent ezzel ettünk, de amibe mindenképp tegyétek bele az a norvég waffel. Nem vicc, nagyon finom! Kenhető és kicsit édesebb verziója a Prim, ami már kicsit megosztóbb ízű, de szintén elég addiktív cucc.

A waffelhez a sajton kívül lekvárt és tejfölt szoktak még enni. Szerencsére sikerült szereznünk egy igazán autentikus receptet is, amit időközben le is teszteltünk. :)

Fotó: https://www.matprat.no/vafler/

+1 Norvégiában lehet kapni snus-t (snüssz), szóval ha szeretnétek kis teásfilternyi dohánycsomagokat az ínyetek alá helyezve élvezni az gyorsan felszívódó nikotint, megvan rá a lehetőség.

Szóval Norvégia is szuper hely, mi nagyon élveztük ezt az utat és úgy gondolom, hogy teljesen ki is használtuk a két hetet, de valószínűleg nem unatkoztunk volna akkor sem, ha ennél többet maradunk. Egyszóval pályázzatok és menjetek északra!

Greetings from HEL

Úgy tűnik, egy ideig ez lesz az utolsó bejegyzés a blogon, már úton vagyok haza, a reptéren ülök, szóval ez éppen ideális alkalom, hogy megírjam ezt a posztot. Vagyis közben már itthon vagyok, és nem fejeztem be az írást a reptéren... De sebaj.

Helsinkiben az idő hátralévő részét főleg a nyári egyetem tette ki. Szerencsére időben elkészültünk a poszterrel és találtam egy helyet, ahol egész olcsón és nagyon szépen ki is tudták nyomtatni, ezután már csak a bemutatáson izgultam egy kicsit. A kurzuson 20-an voltunk, ami elég jó létszámnak bizonyult ahhoz, hogy sok közös programot tudjunk szervezni és egy hét alatt is egész jól összekovácsolódjon egy csapat. A világ minden részéről jöttek emberek, Indiától, Izraelen át az USA-ig és persze sokan Európából. Többnyire PhD hallgatók, különböző tudományterületekről, amik azért mégis összeérnek valahol. Sok pszichológus mellett voltak mérnökök, biológusok, muzikológusok, orvostanhallgatók – már gyakorló szakemberek, oktatók, hallgatók. Nagyon változatos volt a csapat, ettől lett még érdekesebb az egész. Ez persze azt is jelenti, hogy sok újdonságot is hallottam az előadásokon, de szerencsére nem volt nehéz felvenni a fonalat, mert mindent elég részletesen elmagyaráztak. Összességében is jó volt az órák sorrendje, logikusan követték egymást a témák, egymásra építkeztek valamelyest, szóval ez megkönnyítette a dolgom, tekintve, hogy nem vagyok egy expert. A kurzus fő profilja az auditoros feldolgozás, azon belül is főleg a beszéd- és zenefeldolgozás neurológiai háttere, zeneterápia... ez ennél részletesebben nem tudom mennyire izgalmas ezen a blogon, úgyhogy belinkelem ide a kurzus weboldalát, itt fent van a program is. Szerintem baromi izgalmas az egész téma. http://www.helisci.fi/fgsn-courses/cognneuro

Az egy hetes kurzusból lényegében 5 munkanapunk volt, 9-től kb. 6-ig. Reggel egy óra tanulócsoport megbeszéléssel kezdtünk, ahol kávézás mellett az előzetes olvasmányt dolgoztuk fel együtt 5-en (ez általában 3 főleg review cikk volt naponta), és mindkét aznapi előadóhoz meg kellett fogalmaztunk legalább egy kérdést a cikkek alapján. A napi két előadás után délutánonként laborlátogatásaink voltak: EEG, TMS (ezek helyben a tanszéken), MEG (a klinikán), fMRI (az Aalto Egyetemen, Espooban). Szóval...hát igen, ennyire jó volt. :)

Ezt a kurzust idén már a 9. alkalommal szervezték meg, szinte mindig egy kicsit máshogy. Tavaly a különböző területhez tartozó kurzusokat összefogó Helsinki Summer School keretein belül, akkor 2,5 hetes volt, 40 résztvevővel, 650 €-ért. Utóbbi az oka annak, hogy tavaly végül le kellett mondanom a részvételt. Idén annyi változás történt, hogy különböző átalakítások miatt a tanszék önállóan szerezte meg, és nyertek rá FENS támogatást, így ingyen volt(=jöttem). Maga a jelentkezés egyébként online zajlott, motivációs levél, CV, szokásos dolgok kellettek hozzá.

Az előző évek tapasztalataiból okulva idén csak egy hetesre szervezték, mert a korábbi 2,5 hét kikészítette az embereket, és most csak 20 embert vettek fel. Ez a kombináció elég jónak bizonyult, és az előadások szempontjából elég is volt ennyi idő, kicsit kevesebb idő jutott viszont a gyakorlati órákra. A laborlátogatásokon így csak pár óránk volt kipróbálni az eszközöket, és felszedni pár infót az adatelemzésről, de ez még így is sokkal több, mint amit eddig csináltam, szóval nem panaszkodom. A módszerek elméleti hátteréről pedig volt külön előadás, ami nekem nagyon is hiánypótló volt, egész más így egészben és egymáshoz viszonyítva, előnyökkel-hátrányokkal együtt látni ezeket a képalkotó eljárásokat. Szóval ha valakinek meghoztam a kedvét egy nyári egyetemhez Helsinkiben, jó hír, hogy jövőre is lesz, kis változással az eddigi évekhez képest. Megint a Helsinki Summer School részeként, a pontos téma még kiderül, de most két opcióból lehet majd választani, egy rövidebből és egy hosszabból. Összességében nekem nagyon sok tudást, új ismeretségeket és motivációt adott ez a kurzus, csak ajánlani tudom. :)

 

Éljen a Biosemi

TMS

Eye-tracker

MEG

fMRI

Petri Toiviainen előadása

Elvira Brattico előadása

Öröm é bódottá, kész lett a poszter!

A szabadidőnkben csináltunk jó néhány közös programot a csoporttal, jártunk Suomenlinnán (erről már írtam korábbi posztban), a Nuuksio Nemzeti Parkban (erről is) stb. A hét hátralévő része a nyári egyetem után pedig már gyorsan eltelt, de Saaraval igyekeztünk minél többfelé mászkálni az utolsó napokban, megnézni pár városrészt, ahol még nem jártam és szerencsére találkoztunk néhány régi ismerőssel is. Ezekről képekben (nem mindet én fotóztam persze):

Seurasaari elkényeztetett mókusai

Sibelius emlékmű

Suomenlinna

Nuuksio - kirándulás a nyári egyetem utolsó délutánján

Utolsó napi csoportkép Nuuksioban

Art goes kapakka - Kórusok a templom lépcsőin

Erasmus mini reunion

Lauttasaari, az új kedvenc városrészem: modern emeletes házak, erdő és tengerpart egymástól pár méterre

Lapinlahden Lähde - egy régi kórházból lett galéria és kávézó

Saaraék szuper zsák-kertje, amit az egyetemtől lehet bérelni. Azt is megtudtam, hogy a könyvtárból lehet például költözéshez hasznos emelőkocsit, vagy akár varrógépet is kölcsönözni. :)

Artturi furcsa szenvedélye: A4-es lapok

Most pedig visszarázódom az itthoni életbe, kezdődik az utolsó tanév, eddig csupa jó hírrel indul, reméljük így is marad. Köszi, hogy olvastatok, jó eséllyel még jelentkezem!